Minden hosszú távú kapcsolatban eljön az a pont, amikor nemcsak a „mi”-t kell felépíteni, hanem az „én”-t is ápolni kell.
Az egyéniség megőrzése nélküli összeolvadás a partnerrel gyakran vezet belső konfliktushoz, frusztrációhoz vagy akár önmaga elvesztéséhez. Van azonban egy másik út is, az individuáció útja. Ez egy olyan folyamat, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy megőrizze egyediségét anélkül, hogy az intimitást tönkretenné, ahogy arról a Psychology Today beszámolt
Mi az individuáció
Az individualizáció Carl Jung elméletében leírt mélylélektani folyamat. Ez a holisztikus személyiség kialakulásából áll, amely feltárja a valódi ént, elszakadva a rárótt szerepektől, a környezet elvárásaitól, sőt a partnertől is. Ez nem elszigetelődés, hanem éppen ellenkezőleg, egy mélyebb és érettebb kapcsolathoz vezető út.
Amikor a különbözőség nem akadály, hanem lehetőség
Gondoljunk egy házaspár történetére, akik sok éven át két helyszín – egy nyüzsgő nagyváros és egy csendes tengerparti város – között éltek, és válságba kerültek. Az egyik partner magányra, természetre és csendre vágyott, a másik társas életre, családi összejövetelekre és közös háztartási tevékenységekre. Ahogy a gyerekek felnőttek és elköltöztek otthonról, ezek a különbségek még nyilvánvalóbbá váltak.
Az egyik, aki a csendet kereste, egyre inkább bezárkózott a szobájába, hogy dolgozzon, a másik pedig érzelmi távolságtartást érzékelt. A konfliktusok rendszeressé váltak. A pszichoterápia nem segített azonnal: mindketten megpróbálták megváltoztatni a másikat ahelyett, hogy jobban megértették volna magukat.
A csúcspontot az jelentette, hogy egyikük úgy döntött, hogy a párja tiltakozása ellenére ideiglenesen elmegy egy másik városba. Ekkor mindketten úgy gondolták, hogy ez a vég. De a dolgok másképp alakultak.
A távolság mint lehetőség az önmegismerésre
Bizonyos körülmények között egy párnak több hónapig külön kellett élnie. És ez az átalakulás váratlan lendületévé vált. A videokapcsolat, a távkapcsolat, a távoli kommunikáció és a mindennapi apróságok hiánya lehetővé tette, hogy a lényegre rálátás történjen – az érzelmek nem tűntek el, ugyanakkor mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy önmagával legyen.
A partner, aki korábban azt hitte, hogy csak a közös életben való teljes részvétel az igazi szerelem, hirtelen rájött, hogy élvezheti a magányt, a barátokkal való találkozásokat és a saját, önálló hétköznapjait. A másik, aki állandóan a csendhez való jogot követelte, rájött, hogy mennyire fontos számára a szeretett személy jelenléte. A távolság lehetővé tette számukra, hogy új módon tapasztalják meg egymást – a különbözőségek tiszteletben tartásával, az ellenőrzés igénye nélkül.
Az autonómia érett kapcsolatokat teremt
Az individualizáció a kapcsolatokban nem csak arról szól, hogy legyen időnk a hobbikra vagy a munkára. Ez mélyebb – a saját és a partner természetének elfogadásáról szól. A fent említett pár példájában az egyik partner extrovertált, a másik pedig introvertált volt. Ez korábban összeegyeztethetetlennek tűnt. De amikor mindketten elkezdték felismerni önmagukat és tisztelni a másikat, új harmónia alakult ki. Az, aki korábban ragaszkodott a közös tevékenységekhez, képes volt megérezni a független, magányos élet örömét. Azok, akik eddig kerülték a túlzott intimitást, megtanultak érzelmileg megnyílni, amikor belső készséget éreztek erre.
Tippek
- Ismerje meg a személyiségtípusát. Ön introvertált vagy extrovertált? Társasági tevékenységre vagy csendre van szüksége? Fogadja el ezt, és ne próbálja megváltoztatni magát vagy a partnerét.
- Ne tegye egyenlővé a kapcsolatokat mások modelljeivel. Csak azért, mert a szüleidnek minden rendben volt, nem jelenti azt, hogy neked is ugyanígy fog működni. Az egyediség nem hátrány, hanem előny.
- Beszélj nyíltan az igényekről. Kapcsolja ki az automatikus reakciókat – sértődés helyett kérdezze meg: „Mire van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát?”.
- Engedje meg a partnerének, hogy önmaga legyen. A szeretet nem az irányításról szól. Hanem a másik tiszteletéről, az ő tempójáról, teréről, vágyairól.
- Használd a távolságot erőforrásként. Néha egy rövid elválás pontosan az, ami lendületet ad a kötelék újragondolásához és megerősítéséhez.
Az igaz szerelem nem arról szól, hogy a nap 24 órájában együtt legyetek. Hanem a szabadságról, hogy a másik mellett önmagad lehetsz. Két egész emberként képesek vagytok olyan egységet létrehozni, amelyben az „én” és a „mi” is ugyanolyan értéket képvisel. Az individualizáció nem teszi tönkre a kapcsolatokat – mélyebbé, érettebbé és tartósabbá teszi őket. Ezen a belső növekedésen keresztül születik meg az igazi partnerség – nem függőségből, hanem az együttlét tudatos választásából.
